Psiloritis 2456m

A szerdai szülinapi eleftherias square-en iszogatós és zenélgetős, csütörtöki habaneros, pénteki halloweenes, szombati szülinapi buli után vasárnap hajnali 7 órakor célbavettük a sziget legmagasabb pontját - Psiloritis 2456m -.

Az indulásnál majdnem minden rendben ment, kivéve, hogy Bence a szokásosnál kissé lazábban vette a reggelt, ami persze egyáltalán nem baj, csak ha épp roszkor csinálja az ember, mint most. Ugyanis az a kocsi amiben ő ült volna elindult nélküle, így a mienkkel kellett üldöznünk egy darabig 6 emberrel, mire sikerült tudatosítani a többiekkel, hogy nem, nem maradt otthon és szeretne velünk tartani, lehetőleg abban a kocsiban ahol a helye van...

Hosszú szerpentinek (amiből rengeteg van itt a szigeten) leküztéde után jutottunk el a parkolókhoz, ahonnan gyalog folytattuk utunk - aminek meglelése nem mindig volt a legegyszerűbb feladat - először egy kis földúton, majd a sziklafal oldalában vezető ösvényen.

20 fős csoportunk több részre szakadt, voltak akik gyorsabban haladtak és voltak akik le-le szakadoztak, akik visszafordultak, volt aki egyéni túrába kezdett és olyanok is, akik más csúcsokat vettek célba (itt volt jópár).

Én kedves hátizsáktársammal haladtam a csúcs felé mégha olykor nehezemre is esett tartani a tempóját az esti szülinapi bulija és fél óra alvás után...(én megfontoltan legalább 8x ennyi időt töltöttem az ágyban a túra előtt)

Lassan és bizonytalanul haladtunk a csúcs felé a keskeny, kisebb és nagyobb kövekkel teli szűk, szúrós bokrokkal övezett, olykor mászásra kényszerítő ösvényen.

Az élboly kb 11 emberrel előttünk haladt, mi kényelmes tempóban követtük őket, miközben folyamatosan próbáltam lelket önteni Gokcebe.

Ha az elején tudom, hogy ilyen hosszú túra lesz és ilyen terepen, akkor biztos, hogy itthon maradok túrabakancs és + x óra alvás nélkül :)

Akik nem tartottak velünk azt mesélték, hogy itt a városban nagyon meleg idő volt. Ott fent a hegyen eleinte igen, aztán kicsit kevésbé sütött erősen a nap pár enyhébb felhő miatt és a szél is igen virgonc volt, uh emiatt kicsit fáztunk néha, de összességében kevesebb széllel tökéletes túrázó idő lett volna.

Utunk során senkivel nem találkoztunk, csak pár hegyi vadásszal, kecskével és báránnyal (és volt még valami erről később)... Ajánlom figyelmetekbe a képeket Tamás galériájában a túráról!

Kb. 5 és fél óra gyaloglás és mászás után látóhatáron belülre került a csúcs. Még egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy mit akarunk. Iszonyatsokat gyalogoltunk, már alig bírtunk járni, amikor is észrevettük, hogy ott vannak a többiek. Ekkor úgy döntöttünk, hogy megvárjuk őket, megnézzük mennyi idő alatt érnek vissza. Ez a pihenő kb 14:45-től 15:15-ig tartott, amikor is visszaérkeztek a többiek a csúcsról.

Az idő azért lényeges, mert 17:00-kor kezdődik a szürkület, majd 18:00 környékére korom sötét lesz.

Rövid töprengés után úgydöntöttünk, hogy ha már idáig eljöttünk muszáj megmásszuk. Elvégre nem jó dolog az ünnepi ebédnél az előétel után otthagyni a főfogást...

Az utolsó szakasz, az út a csúcsra nem volt a legegyszerűbb, kb 40 percet vett igénybe. A csúcson egy kövekből épített kis templomocska állt aminek volt 1 menedékszobája is. 30 perces gyönyörködés és pihi után a kocsik felé vettük az irányt.

Visszafelé egy másik utat választottunk, optimálisabbnak tűnt és kevésbé nehéznek mint az odafele vezető. Viszont nem volt térképünk és csak remélni tudtuk, hogy jó felé megyünk. A minket a távolban körülvelő ismerős hegyek képe tartotta bennünk a lelket.

Fura érzés volt. Mert volt okom feltételezni, hogy jó irányba megyünk a "boobs" hegye felé amihez is közel volt az a pont ahol feltételezésem szerint a két ösvény találkozott, amit aztán később felfedezni véltem a távolban, de egyáltalán nem voltam benne 100%ig biztos, hogy ez az. Minden esetre fel kellett oda mennünk, hogy jobb rálátásunk legyen a helyzetre, mivel eddig völgyben gyalogoltunk.

Mint kiderült hálistennek jók voltak a megérzéseim, így ez volt az utolsó hegy aznap amit megmásztunk. Épp kezdett lemenni a nap mikor ideértünk és volt térerőnk sms-t küldeni a többieknek, hogy jövünk.

Megkezdtünk utunk utolsó részét. Mindenképpen örültünk, hogy megtaláltuk a helyes utat, azonban egyre sötétebb és sötétebb lett. Ami miatt izgultam az az volt, hogy az út legelső (és egyben visszafelé az utolsó) szakasza elég körülményes volt. Nappal is nehéz volt a sziklafalon meglelni az utat.

Mire elértük ezt a szakaszt már teljesen besötétedett. A hold fénye sem segített minket mivel épp új hold volt és szinte semmi nem látszódott a sarlóból.

Sebességünk drasztikusan mérséklődött és sokszor tévesztettük el az utat. A jeleket sem láttuk többé. Ennek ellenére sikerült mindenféle lezuhanások, nagyobb elcsúszások, esések nélkül megúsznunk és mindig megtaláltuk az utata egy kis mászás után.

Éppen az úton haladva feltűnt, hogy 1 nagyon helyes kis bokor húzódik meg az ösvény mellett, ami egészen úgy nézett ki mint egy kisállat. Épp rá akartam világítani a telefonommal amikor feltűnt, hogy a helyes kis bokor csóválja a farkát és közelebb hajolva egész fura szaga is volt. Ekkor hirtelen tudatosult bennünk, hogy egy kis vaddisznóval van dolgunk, uh nem molesztáltuk :)

Már-már a kocsinál voltunk, kb 30 méterre mikor is valami szószerint elkezdett bűzleni. Nem hiába, feltűnt 1 nagyobb farkat csóváló bokor. Úgyértem bazinagy.
Ezt talán nem kellett volna közölnöm kedves utitársammal aki eddig csak kígyókat vélt felfedezni utunk során a sötétben, de most határozottan visszarángatott és arra kért, hogy keressünk másutat a sziklafalon. Uh elkezdtünk mászni 1-1 nagy kővel a kezünkben :)
Szerencsére semmiféle attrocitás nem ért minket, sem a vadmalacot és az ösvényre visszatérve az utolsó 10 méter leküzdése után 18:30-kor megérkeztünk a kocsihoz.

A majd 10 órás túra után 1-1 sörrel útközben, majd egy gyros pitával próbáltuk renbehozni lábainkat, mivel kisebb problémát jelentett a járás.
Azonban fura módon az ezt követő napokban semmiféle izomlázat vagy fájdalmat nem fedeztem fel tagjaimon.